Mi is a baj a hazai munkaerőpiacon? Szinte minden…

2017. június 19. - Magyar Szakszervezet

munkas.jpgSok baj van munka világában – derül ki a Magyar Szakszervezeti Szövetség felkérésére készített dokumentumból. A munkaadók gyakran nem tekintik partnernek az érdekképviseleteket, ráadásul a hatályos jogszabályi környezet is ellenük dolgozik, s így sokszor nem veszik komolyan a munkavállalók jogait, akiket a munka törvénykönyve sem véd igazán. Egyelőre csak problématérkép készült, de a konföderáció már keresi a megoldási lehetőségeket is.

A Magyar Szakszervezeti Szövetség (MASZSZ) megbízásából a konföderációhoz tartozó mintegy háromtucatnyi ágazati szakszervezet vezetőjével készített az SZGTI Alapítvány interjút arról, milyen problémákat látnak az érdekképviseleti tevékenység kapcsán. Erről „Gondok, problémák megoldások – úgy, ahogyan az ágazati szakszervezeti vezetők látják” címen munkaanyag készült, s most a teljesség igénye nélkül ebből teszünk közzé néhány gondolatot.

A szakképzett, sőt egyes ágazatok a betanított munkaerő is hiányára felhívták az érdekvédők a figyelmet, mindjárt figyelmeztetve a szakképzés hiányosságaira is. Az ugyancsak kiderült, hogy a helyzetet rontja a fluktuáció: egyes területeken, például a közösségi közlekedésben, illetve más közszolgáltatásokban az új munkavállalók jelentős része az alacsony fizetések, illetve a kiszámíthatatlan munkaidő-beosztás miatt gyorsan odébbáll.

A fiatalok ennek ellenére sincsenek könnyű helyzetben, mert a tapasztalatok szerint gyakorlat nélkül senkit nem szívesen vesznek fel. Ami azért is érdekes, mert egyes közszolgáltatások – például a hulladékgazdálkodás – terén szívesen alkalmaznak közfoglalkoztatottakat, akiknek az adott területen szinte biztosan nincs semmilyen gyakorlatuk, miközben veszélyes üzemről van szó. Az ilyen tevékenységhez különben akár valamilyen szakképesítésre is szükség lenne, de ezzel nemigen foglalkozik senki.

Többen is felhívták a figyelmet arra, hogy a munkaerőpiacon bérfeszültség mutatkozik. A multáknál – jellemzően az élelmiszeriparban és a kiskereskedelemben – magasabb a fizetés, mint a hazai kis- és közepes vállalkozásoknál. A vizsgálat nem tér ki rá, de ugyanez lehet a helyzet például az autóipari cégek és azok hazai beszállítói esetében is.

A bérfeszültség másik oka, hogy a minimálbér, illetve a garantált szakmai bérminimum emelése miatt könnyen előfordulhat, hogy az évek óta foglalkoztatottak pont annyit keresnek, mint a frissen felvett dolgozók. Ennek magyarázata, hogy a szakmunkásoknak fizetendő garantált bérminimum az idén 25, a minimálbér 15 százalékkal nőtt.

Ezért emelni kellett a béreket, de aki esetleg a bérminimum alatt volt, nyilván csak a kötelező mértéket kapta meg. Viszont ugyanennyi jár az új felvételesnek is, ami persze igazságtalannak tűnik. De egyes területeken – például a vegyiparban – még az is előfordul, hogy magasabb fizetésért vesznek fel új, tapasztalatlan munkaerőt.

Amúgy egyes szakszervezetek szerint sokhelyütt trükköznek a minimálbér emelése kapcsán: emelik a normát, megvonnak bónuszokat, átminősítenek munkaköröket, megszüntetik a cafetériát. A vasasok jelezték, hogy néhol vita folyik arról is, ki jogosult a szakmunkás bérminimumra, miközben a minimálbérért már tavaly sem találtak elég embert.

De gondok vannak a közlekedési ágazatban is, mert a gépkocsivezető hivatalosan nem számít szakmunkásnak. Így a munkáltatón múlik, a minimálbért vagy a szakmai bérminimumot fizeti, ráadásul a nyugdíjalapba nem számít bele a napidíj és az esetleges üzemanyag-megtakarítás után fizetett juttatás sem.

Felvetődött, az sem nyilvánvaló, hogy a munkáltatói járulékok öt százalékos csökkentését mire kell fordítani. Ezt a munkaadó „benyeli” – vagy osztozik a munkavállalóval? Ugyanez a helyzet a vendéglátásban bevezetett áfa-csökkentéssel is, bár az anyag erre nem tér ki. Viszont nyilvánvaló: a cégek zömében úgy gondolják, a járulék- és áfa-csökkenés az ő hasznuk, amit a kötelező béremelés miatt elszenvedett veszteségeik kompenzációjaként értékelnek.

Egyes szakszervezetek azt is felvetették, hogy a munkaerőhiány okán a dolgozókat túlhajszolják, pluszfeladatok ellátására, illetve túlórára kötelezik. Néhol a kötelező munkaközi szünetet sem adják ki – annyival meghosszabbítják a munkanapot –, s kijátsszák a hétvégi munkavégzésre vonatkozó szabályokat is.

A közösségi közlekedésben tapasztalni, hogy a járművezetők akár négy-öt órát is eltöltenek a vezetőfülkében anélkül, hogy azt elhagyhatnák. A teherfuvarozásban sem jobb a helyzet: a sofőrök esetleg négy-öt hétig is úton vannak, s bár a kötelező pihenőidőt a szigorú ellenőrzés miatt be kell tartaniuk, de a szállítmányt már nem hagyhatják magára, tehát a kocsihoz vannak láncolva.

Visszatérő probléma, hogy nem kiszámítható a munkaidő-beosztás, s nem mindenütt tudják kiadni a rendes szabadságot sem. Az egyik szakszervezet szerint pedig előfordul, hogy a munkáltató akkor közli, hogy a dolgozója szabadságon van, amikor munkára jelentkezett. De az árufuvarozásban megesett az is, hogy a sofőrt az év végén kiléptették, a bennragadt szabadságát alapbéren kifizették, majd a következő évben ismét felvették.

A felmérés arra is figyelmeztet, hogy a munkakörülmények sem mindig megfelelők, mert van, ahol – különösen az építőiparban – nincs mellékhelyiség, nincs öltöző, nincs tisztálkodási lehetőség. De gondok vannak a munkabiztonsággal is, mert formális a munkaügyi ellenőrzés, s nem mindenütt van választott munkavédelmi képviselő, s van is, a működése esetenként nem kellően hatékony.

A szakszervezetek kapcsán megfogalmazódott, hogy az érdekképviseleteknek és a tisztségviselőknek a munka törvénykönyvében erősebb jogosítványokat, illetve hatékonyabb védelmet kellene biztosítani. Sokan problémásnak tartják a finanszírozás kérdését is: miközben a szakszervezet valamennyi dolgozó érdekében jár el például a kollektív szerződés megkötésekor, az ezzel kapcsolatos költségeket csak a tagok viselik. Ezért vetődött fel, hogy a nem tagok után a munkáltatót kötelezzék a tagdíjnak megfelelő hozzájárulásra.

Mindez csak töredéke a problématérképnek, de talán jelzi, hogy a munka világában milyen gondokkal kell szembenéznünk. A Magyar Szakszervezeti Szövetség ősszel mindenképpen foglalkozni kíván mindezzel, s próbál majd átfogó javaslatokat megfogalmazni.

(Fotó: NOL.HU)

A bejegyzés trackback címe:

http://veledvagyunk.blog.hu/api/trackback/id/tr6512605467

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

nemecsekerno_007 2017.06.20. 15:18:00

- A torz gazdasági térszerkezet
- gyenge kkv szektor
- magas adóék
- szociális alapú nyugdíj és egészségügyi rendszer

232323 2017.06.20. 17:51:43

Irany a hanyatlo nyugat. Legalabb par jo eve meg lehet a niggernek ott.

MaxVal BircaMan alszerkesztőhelyettes · http://www.bircahang.org 2017.06.20. 18:57:25

A fő baj, hogy a magyar gazdaság gyarmati rendszer, melynek alapja a normál bérszint harmadjára csökkentése. Brüsszel diktatátuma ez.

E.T.A. 2017.06.20. 19:53:25

A fő baj azzal a munkáltatói mentalitással van, miszerint a dolgozó hozza le a csillagokat is az égről, kussoljon, és örüljön a minimálbérének.

aleksz róz 2017.06.20. 23:54:54

buták az emberek, az a legnagyobb baj.
főleg a fiatalok.

Jazo 2017.06.21. 05:57:54

Ahhoz képest, hogy mindezt látják mindenhol a szakszervezetek (már ahol van), gyakorlatilag nem tesznek semmit. A szakszervezeti vezetők a cégtulajok zsebében vannak, a bizalmik meg a vezetők bólogató kutyái. Ergo semmit sem tesznek, vagy csak alibiznek. Nyugaton ennek a töredékéért már általános sztrájkot hirdetnének hetekre.