Automatizálással Magyarországon a munkahelyek 12 százaléka – ami több mint félmillió foglalkoztatottat érint – lehet kiváltható. Korábban a Magyar Szakszervezeti Szövetség nőtagozata tartott tanácskozást erről, s a negyedik ipari forradalom jelentette kihívásokról november elején a közlekedési tagozat a Friedrich Ebert Alapítvány támogatásával rendez konferenciát A robotizáció lehetséges hatásai a közlekedésben címmel.
A mai Magyarországon a munka világának szereplői csak ismerkednek a digitális forradalom, az automatizáció lehetséges következményével, miközben sokkoló számok látnak napvilágot. A Magyar Szakszervezeti Szövetség nőtagozatának konferenciáján a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara Gazdaság- és Vállalkozáskutató Intézetének elemzését ismertették, amely szerint mintegy 513 ezer munkahely szűnhet meg a nem túl távoli jövőben.
Ez minden nyolcadik foglalkoztatottak érintheti. A dokumentum szerint különben 55 olyan szakma azonosítható, amely a már meglevő technológiák alapján potenciálisan automatizálható. Nem arról van szó, hogy a következő 5-15 évben minden lehetséges helyen gépek veszik át az emberektől a munkát, de számolni kell azzal, hogy a munkahelyek száma jelentősen csökkenhet.
Például a feldolgozóiparon belül az élelmiszeriparban több alapvető élelmiszer, így a zöldségek, gyümölcsök, illetve a hús feldolgozása automatizálható. A mezőgazdaságban könnyedén helyettesíthető a traktoros is, hiszen a GPS vezérelte gép pontosan elvégzi a szántást, a vetést vagy éppen az aratást is emberi beavatkozás nélkül.
Az autógyártásban az összeszerelési folyamatok esetén hasonló a helyzet, s máris számos munkafolyamatot végeznek el – a karosszéria hegesztésétől a fényezésig – robotok. Léteznek már olyan gyárak is, amelyekben a cipőgyártás sem igényli az emberi kéz közreműködését. A logisztikai területeken is egyre gyakrabban alkalmaznak gépeket, amelyek összeállítják például az interneten megrendelt csomagokat, s az áruházakban sem lesz szükség pénztárosra, ha jobban elterjednek az önkiszolgáló pénztárak.
Az intézet tanulmányában azt feltételezi, hogy az automatizálás által érintett szakmák között lehet egyebek mellett az adatrögzítő, a gépíró, a bérelszámoló, az irattáros, a bútorasztalos, a cipőkészítő, a bolti pénztáros, a benzinkutas, a kalauz, a metró- és villamosvezető, a mozdonyvezető vagy akár az intézményi takarító is.
Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter még 2016 őszén arról beszélt, hogy a digitalizáló, a negyedik ipari forradalom a négymillió hazai munkahelyből durván három-négyszázezer megszűnéséhez vezethet. Erre a kormány az Irinyi Tervvel válaszol, amelynek célja, hogy megteremtse a magyar gazdaság hosszú távú növekedésének hajtóerejét. Modernizálni kell az ipari termelés szerkezetét, és el kell mozdulni a magasabb hozzáadott értékű termelés felé, át kell állni az innováció vezérelte gazdaságra, az iparnak a tudásra, a kutatás-fejlesztésre, a felsőoktatásra és a szakoktatásra kell támaszkodnia.
Mindez jól hangzik, csak az a baj, hogy a negyedik ipari forradalomnak más következményei is lehetnek: például hogy az alacsony hozzáadott értéket termelő, de viszonylag sok embert foglalkoztató összeszerelő üzemeket a multik hazaviszik – például az Adidas már Németországban hozott létra szinte teljesen automatizált cipőgyárat –, mert a munkabérekben mutatkozó versenyelőny egyszerűen elvész. Ha robotok dolgoznak, ez már nem lesz szempont, s így nem érdemes vállalni a többlet szállítási költségeket. Ami a hazai foglalkoztatás még nagyobb arányú csökkenéséhez, meg persze a GDP visszaeséséhez vezethet, s ez hatással lesz a vásárlóerőre, tehát a keresletre, vagyis egy önmagát erősítő folyamatról van szó.
Szakértők körében teljes a konszenzus arról, hogy a magasan képzett munkaerő iránti kereslet akár jelentősen növekedni fog, amire a külföldi tapasztalatok máris figyelmeztetnek. De az sem közömbös, hogy a diplomások és az alacsonyabb végzettségűek reálbére közötti olló egyre nyílik, s ez utóbbiak – ha egyáltalán el tudnak majd helyezkedni – egyre kisebb jövedelemre számíthatnak.
Ebben a helyzetben életveszélyes, amit a magyar kormány oktatáspolitika címén művel. Csökkentették a felsőoktatási férőhelyek számát, tönkretették a középfokú végzettséget nyújtó szakközépiskolákat, a szakmunkásképzésben a közismereti tárgyak óraszáma minimálisra csökkent. Az e rendszerből kikerülő fiatalok pedig aligha lesznek képesek megfelelni a negyedik ipari forradalom jelentette kihívásoknak. Így Magyarországgal együtt ők is a perifériára szorulnak.
(Fotó: 444.hu)