Veled vagyunk

Tényleg így megy a népszavazás ma Magyarországon: „Mennyit fizet, ha aláírok?”

2017. szeptember 05. - Magyar Szakszervezet

szavazos.jpgMennyit fizet egy aláírásért? Ad érte legalább egy százast? – ilyen tapasztalatokat is gyűjtött az aláírások mellé Bíró Zoltán szakszervezeti aktivista, aki megkezdte a saját kezdeményezésén alapuló kampányt december 24-e munkaszüneti nappá nyilvánításáról. Így festett egy napja a Nyugati téri aluljáróban.

– Felállítottam az aláírásgyűjtő pultot valamikor dél körül a Nyugati téren, s mindjárt jött is két érdeklődő – meséli Bíró Zoltán. Igaz, valami egészen másra számított, mert alaposan félreértették a szlogenjét. „Több szabadság, hosszabb élet” – ezt írta ugyanis ki, mire azt kérdezték tőle, „tán csak nem kiengedik a börtönből a rabokat?”.

Azután sokáig nem történt semmi, mert az emberek zöme nyilvánvalóan rohant valahová, legfeljebb néhány, prostinak vagy stricinek látszó figura téblábolt cél nélkül az aluljáróban. Az amúgy Debrecenben élő Bíró sose gondolta volna, hogy ilyen a Nyugati pályaudvar tövében a világ, de most volt ideje ezen elmélkedni, mert az első két óra úgy telt el, hogy senki nem akart neki aláírni.

Később viszont akadt már komolyabb érdeklődő is, de ehhez a feliratot ki kellett egészíteni egy piros „December 24.” szöveggel. Erre többen felkapták a fejüket, s megkérdezték, tulajdonképpen mi is ez az egész. Úgy fest, csak igen kevesen értesültek róla, hogy van egy népszavazási kezdeményezés, amelynek december 24-e munkaszüneti nappá nyilvánítása a célja. Aki viszont hallott felőle, készséggel aláírt.

Bíró tapasztalatai szerint azok közül is sokan támogatták az ötletet, akik nem tudták, miért állította fel a pultját az aluljáróban. Ehhez csak arra volt szükség – magyarázta –, hogy meghallgassák: Bulgáriában, Csehországban, Finnországban, Lettországban, Norvégiában vagy Szlovákiában szenteste napján nem kell dolgozni. Ettől szinte mindenkinek megjött a kedve, hogy az akció mellé álljon.

A szakszervezeti aktivistának voltak más érdekes élményei is. Például az, amikor megkérdezték tőle, mennyit fizet egy aláírásért. Ad érte legalább egy százast? Ez nem túl sok pénz, de ha belemegy az üzletbe, mindketten választás rendje elleni bűncselekményt követnek el – jelezte –, ami akár három évig terjedő szabadságvesztéssel büntethető. Szóval nem fizetett. Többeknek sem… Azt viszont jól tűrte, hogy többen fényképezték, mint valami csodabogarat. Az meg már meg sem lepte, hogy külföldi turisták azt gondolták, valamiféle információs pultot állítottak fel, így hozzá fordultak útbaigazításért.

Bukott Bíró potenciális aláírásokat azért is, mert nem jól válaszolt, amikor a párthovatartozásáról kérdezték. Debreceni lakosként meglepődött azon, hogy a Nyugati téri aluljáróban nem egyszer nekiszegezték a kérdést: akarja-e a kormány bukását, s ez-e a népszavazás célja. De hát nyilván nem ez, mert az aktivista civil kezdeményezésével nem akar többet, mint december 24-e munkaszüneti nappá nyilvánítását.

Emiatt többek nem írtak alá, mert határozottabb kiállást vártak tőle. Bíró hiába mondta, hogy nem pártpolitikai akciót kezdeményezett, hanem csak azt kívánja elérni, hogy az emberek lehetőség szerint ne a munkahelyükön, hanem a szeretteik körében töltsék a szenteste napját. Ezt nem mindenki akarta megérteni – véli a szervező, s még hozzátette: a szeretetet az Orbánt gyűlölők végképp nem tudják értelmezni, ám ugyanez a másik oldalra is igaz. Neki meg azzal van baja – fogalmazott –, hogy miért nem lehet hétköznapi kérdésekben elvonatkoztatni a „nagypolitikától”.

Mellesleg az aláírásgyűjtés késő délután is érdekesen alakult. Az emberek már nem siettek annyira, viszont egyre több volt közöttük, aki kapatosnak tűnt. Azonban többen írtak alá. Miközben nem segítette az akciót, hogy a hajléktalanok száma is megszaporodott. Az örömlányok és segítőik ezt nem fogadták túl nagy örömmel, s emiatt némi belháború is kialakult: a stricinek tűnő emberek szeméttel dobálták a fedél nélkülieket.

Kiderült ugyanakkor, hogy Bíró egy koreai keresztény hittérítő zenekar szokásos helyét foglalta el az aluljáróban. Így azután gyakorlatilag elüldözték, s kénytelen volt odébb települni, de a zaj miatt alig értett szót az akciója iránt érdeklődőkkel. Abszurd – gondolja –, hogy éppen egy magát kereszténynek valló szerveződésnek nem tetszett az ötlet, miközben Jézus Krisztus születésnapjának munkaszünetté nyilvánítása a tét.

Hát, így néz ki egy népszavazást kezdeményező polgár egy napja a Nyugati téri aluljáróban…

A bejegyzés trackback címe:

https://veledvagyunk.blog.hu/api/trackback/id/tr3412805608

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása