Hogyan lesz ebből szociális Európa?

2017. október 14. - Magyar Szakszervezet

andor.jpgLehetséges-e a szociális unió létrehozása Európában? – erre kereste a választ a Magyar Szakszervezeti Szövetség az október 13-án tartott fórumon. A bevezető előadást Andor László volt EU-biztos tartotta, s leszögezte: miután a szociális kihívások közösek, nyilvánvalóan együttes európai cselekvésre lenne szükség. Bérunió azonban szerinte biztosan nem lesz.

Az erősebb szociális dimenzió iránti igény szélesebb körben is visszhangra talált: a Római Szerződés 60. évfordulója alkalmából állam- és kormányfők által aláírt dokumentum az EU eredményei között említi a magas szintű szociális védelmet, és a feladatok közé sorolja a gazdasági és társadalmi haladás elősegítését – jelezte Andor László tanszékvezető egyetemi docens, volt EU-biztos. Az Európai Bizottság a szociális jogok európai pilléréről szóló, egy évig tartó konzultáció után idén áprilisban vitaanyagot is kiadott ki az EU szociális dimenziójáról.

Svédország szociáldemokrata miniszterelnöke pedig szociális csúcsra hívta az összes tagállam állam- és kormányfőjét Göteborgba. Erre az eseményre ez év november 17-én kerül sor, s ott ismét napirendre kerül, hol van a szociális ügyek helye az EU-ban, lehetséges-e Szociális Unió és mi lehet annak a konkrét tartalma.

Ha az alapszerződésekből indulunk ki, abból kiderül, hogy az Európai Unió szociális piacgazdaság – hangsúlyozza Andor. Azt pedig szerinte a közösség nem bízhatja a véletlenre, hogy az országok közötti gazdasági integráció és verseny milyen társadalmi következményekhez vezet. Az egyes EU-tagállamokban dolgozók szociális jogai nem csorbulhatnak, és ki kell zárni – véli –, hogy az egységes piacon folyó gazdasági verseny a kialakult jóléti modellek eróziójához vezessen. A tagállamok jóléti rendszereit nem az EU hozta létre, de jogos az elvárás, hogy ne is veszélyeztesse azokat. Sőt, ha lehet, a gazdasági integráció segítse elő a tagállami szociális modellek erősítését.

Ehhez az EU-nak három eszköze van: a jogalkotás, a szakpolitikai koordináció, valamint a költségvetés. Ezek mindegyike kezdettől fogva része az unió működésének, és lényegében az egységes piac kiegyensúlyozását szolgálja. Az unióról szóló szerződéseknek van szociálpolitikai fejezete, mégis gyakran használunk egy másik kifejezést, a szociális dimenziót – jelzi Andor. Ennek oka az, hogy az EU-ban nem egy elkülönült szektorként kell foglalkozni a szociális kérdésekkel, hanem minden jelentősebb területen – egységes piac, külkapcsolatok, költségvetés stb. – meg kell vizsgálni a napirenden levő ügyek szociális vetületét.

Azt minden irányzat, így a jobboldaliak is elfogadják, hogy szociálpolitikának lennie kell az EU-ban. Ám a szociálpolitikát gyakran a foglalkoztatásra korlátozzák, mondván: a munkahely a legjobb szociális védelem. Másrészt a foglalkoztatást a képzésre redukálják, mondván: az lesz munkanélküli, aki nem elég képzett. Ezekkel az érvekkel nem az a baj, hogy nincs közük a valósághoz, hanem az, hogy annak csak egy részletét fogadják el. A szociálpolitikának a munka világán belül és azon kívül is érvényesülnie kell. A foglalkoztatás kapcsán pedig nem lehet csak a képzési – azaz kínálati – oldalra fókuszálni, hanem gondoskodni kell a munkaerő iránti keresletről, valamint a jól működő közvetítő mechanizmusról is.

Amúgy az egységes piac meghirdetéséhez képest lemaradva ugyan, de 1989-be megalkották Brüsszelben a szociális jogok európai chartáját, majd 1997-ben megszületett az EU foglalkoztatási stratégiája, valamint ennek nyomán a konkrét célkitűzéseket és koordinációt bevezető Lisszaboni Stratégia (2000). Mérföldkőnek számít a 2010-ben meghirdetett Európa 2020 Stratégia, amellyel az EU megcélozta a 75 százalékos foglalkoztatási szintet, és – először a történetében – a szegénység csökkentésére vonatkozó célszámot fogadott el.

Bár a gazdasági válság sok helyen a korábbinál nehezebb körülményeket teremtett, a munkahelyteremtés és a szociális integráció programját az iránymutatás szerint nem feladni kell, hanem új eszközöket keresni hozzá. A Bizottság arra is ügyel, hogy az EU dokumentumaiba ne szivároghasson be olyan szemlélet, amely a társadalom peremére szorulókat bűnbaknak tekinti. Andor szerint a 2011-ben elfogadott Roma Integrációs Keretstratégia ennek jó példája.

Jean-Claude Juncker, a Bizottság elnöke már a hivatalba lépésekor érezte, hogy a hosszú válság után az európai társadalom megerősítésre vár a tekintetben, hogy az EU szociális dimenziója nem erodálódik, hanem erősödik. Túl sok minden azonban nem történt. Mandátumának félidejéhez közeledve a Bizottság a Római Szerződés aláírásának 60. évfordulójára egy Fehér Könyvet bocsátott ki, alternatív forgatókönyveket vázolva fel az integráció további menetéről. Emellett a Fehér Könyv további öt vitairatot ígért 2017-re, amelyek közül az első az EU szociális dimenziójáról szól, és a Szociális Pillérről szóló közleménnyel együtt jelent meg.

A vitairat alapján ki-ki választhatnak a közül, hogy csak a szabad munkaerő mobilitásához vagy csak az eurózónához kapcsolják az EU szociális feladatkörét, vagy az minden tagországra legyen érvényes. A Szociális Pillér égisze alatt a Bizottság lényegében egy összegzést és leltárt végzett, amely egyes területeken elvezethet felülvizsgálathoz, korrekciókhoz vagy új eszközök bevezetéséhez. Az elfogadott dokumentum összefoglalja azt a húsz szempontot, amelynek alapján az egyes tagországok szociális modelljei, azok teljesítménye és minősége megítélhetővé válnak (oktatás, egészségügy, ifjúság, szociális párbeszéd, idősgondozás stb.). A Bizottság – építve korábbi hasonló kezdeményezésekre – egy szociális eredménytábla bevezetését is szükségesnek látja.

Hogy ebből mi jön ki, azt valószínűleg kevesen tudják. Andor szerint bérunió biztosan nem mert széles körű konszenzus él arról, hogy a bérek alakulásának a termelékenységet kell követni, és ahol ez nem áll fenn, ott feszültségek keletkeznek. Nemcsak ott, ahol a bérnövekedés meghaladja a termelékenység növekedését, hanem ott is – például Németországban –, ahol hosszú időn át a bér stagnál, miközben a termelékenység nő.

Ha a Szociális Pillér keretében közös módszertant határoznának meg a minimálbér optimális sávjának meghatározására, ez nem jelentené azt, hogy az EU átveszi a bérmeghatározás feladatát. Ez azonban azzal járna – hangsúlyozza Andor –, hogy az alacsonyabb jövedelmű országok, ahol az alacsonyabb jövedelem már eleve versenyelőnyt jelent, kötelesek lennének védeni a dolgozókat az elszegényedéstől. A dolgozók jelentős része számára ugyanis ezen áll vagy bukik, hogy a felzárkózás délibáb marad-e vagy tényleges lehetőség.

Juncker céljai között szerepel egy Európai Munkaügyi Hatóság (EMH) felállítása. Ez az ötlet sokak számára meglepetést okozott, pedig legalább három fontos kezdeményezést lehet megjelölni, amelynek az EMH felállítása logikus folytatása. Az egyik a kiküldött munkavállalókról szóló 2014-es végrehajtási irányelv – amely szerint mindenki kapja meg legalább az adott országban megállapított minimálbért –, a második az EU-ba belépő harmadik országbeli munkavállalók jogainak gyakorlásáról szóló, szintén 2014-ben elfogadott irányelv, valamint a feketemunka visszaszorításáért indított EU-szintű kooperáció. Az EMH ezen egymáshoz is kapcsolódó ügyekben a végrehajtás garanciája, és általában véve a munkaerő-mobilitás tekintetében a méltányosság letéteményese lehet.

Máig nem tudjuk, hogy a Szociális Pillér kapcsán 2016-ban a magyar kormány milyen álláspontot képviselt – állítja Andor. Az viszont igen, hogy miután a vita lezárult, kampányt indítottak: 2017 tavaszán nemzeti konzultációba kezdtek az EU állítólagosan szuverenitásunkat sértő, nemzetveszejtő támadásként megélt elképzelései kapcsán. Maga egyébként úgy látja, az EU a 2004-ben és azután csatlakozott országoknak esélyt adott a felzárkózásra, gazdasági és szociális értelemben egyaránt. A hat éven át visszatartott hazai bérnövekedés, a csúnyán eltérített uniós források, a szétvert érdekegyeztetési mechanizmusok, a megtépázott szociális védőháló, a felduzzasztott és zsákutcás közmunkaprogram azonban mind arról szól, hogy Magyarország nemcsak közjogi értelemben és a kormányzati kultúra terén, hanem a szociális modell tekintetében is elkanyarodott az európai főáramtól.

Mindezek alapján vajon mire számíthatunk?

(Írásunk Andor László beszéde alapján készült, s a teljes szöveget itt olvashatják el.)

A bejegyzés trackback címe:

https://veledvagyunk.blog.hu/api/trackback/id/tr8912975312

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.