Változik a munka törvénykönyve – de a melós kiszolgáltatottsága marad

2017. december 21. - Magyar Szakszervezet

mt.pngJövőre legalább a szakszervezeti tisztségviselőket valamivel nehezebb lesz kirúgni, de a munka törvénykönyvében más lényeges változás nem történik. Illetve még valami: a „munkáltató a munkavállaló egészségi állapotának változására tekintettel köteles a munkafeltételeket, a munkaidő-beosztást (…) megfelelően módosítani”. De hogy ez mit jelent majd a gyakorlatban, nemigen tudni.

Karácsonyra kaptak egy kis ajándékot a munkavállalók: jövőre legalább a szakszervezeti tisztségviselőket valamivel nehezebb lesz kirúgni. Az a minden más dolgozóra érvényes gumiszabály persze nem változott, hogy a felmondás indoka tulajdonképpen bármi lehet: „a munkavállaló munkaviszonnyal kapcsolatos magatartásával, képességével vagy a munkáltató működésével összefüggő” gyakorlatilag tetszőleges ok is elegendő ehhez.

De a szakszervezeti tisztségviselők munkajogi védelmét valamennyire tényleg megerősítetik, mert bekerül a munkavállalói képviselői körbe az üzemi tanács tagja, az üzemi megbízott, a gazdasági társaság felügyelőbizottságának munkavállaló képviselője mellett a szakszervezeti vezető is. Őket pedig tényleg nehezebb – de persze nem lehetetlen – elbocsátani. Mellesleg ezzel a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet Magyarországon 2000-ben törvénnyel kihirdetett 135. számú egyezményének tett eleget a jogalkotó. Hát, nem siették el.

De vajon mit is jelent ez majd a gyakorlatban? Az eddigi tapasztalatok alapján nem biztos, hogy túl sokat. A most hatályos munka törvénykönyve (Mt.) is előírja ugyanis, hogy a „közvetlen felsőbb szakszervezeti szerv egyetértése szükséges (…) a választott szakszervezeti tisztséget betöltő munkavállaló (…) munkaviszonyának a munkáltató által felmondással történő megszüntetéséhez”.

Eleget tesznek a munkaadók ennek a kötelezettségüknek? Korántsem mindig, hiszen nem túl régen is menesztettek szakszervezeti vezetőket, s nemigen kérték a „közvetlen felsőbb szakszervezeti szerv” egyetértését. Ennek hiányában pedig az elbocsátás eddig is törvénysértő volt, olyannyira, hogy a kirúgott érdekvédő kérésére – amire egyébként a törvény munkajogi vitában csak kivételesen ad lehetőséget – a bíróságnak vissza kellett helyeznie őt a korábbi beosztásába.

Most annyiban változik a helyzet, hogy a szakszervezeti tisztségviselő jogellenesnek vélt menesztése esetén a per tárgya akkor is lehet a visszahelyezés, ha neki nem volt felsőbb szerve, esetleg az a beleegyezését adta az elbocsátáshoz. Ettől persze még bizonyítani kell, hogy a vállalkozás törvénysértően, például az érintett érdekvédelmi tevékenységére hivatkozással mondott fel.

Annyi esze persze mindenkinek van, hogy más indokot talál: ilyenek többek között az átszervezés, a cég gazdasági nehézségei, a csoportos létszámleépítés. Bár nem mindenki ennyire okos, mert volt olyan cég, ahonnan a szakszervezeti vezetőket azért menesztették, mert sem a társaság alapító okiratában, sem a szervezeti és működési szabályzatában nem szerepel a feladataik között „érdekképviseleti tevékenység ellátása”. Ezért eleve jogellenes volt a foglalkoztatásuk – érvelt a kevésbé tájékozott gazdasági vezető –, hiszen ők nem a cég érdekében tevékenykedtek.

Más kérdés, hogy a tisztségviselőknek minden két szakszervezeti tag után jár havi egy óra munkaidő-kedvezmény, tehát ha egy vállalatnál elég sokan dolgoznak, s van négyszáz tag, ebből összejön annyi kedvezmény, hogy lehet egy „főállású” tisztségviselő. Akit persze tényleg a vállalat fizet, s azon már lehetne vitatkozni, hogy ez valóban szerencsés megoldás-e.

Vagy jobb lenne, ha a cégek az erre fordított pénzeket egy közös alapba dobnák be, mert akkor a „hivatásos” érdekvédők nem kerülnének függő viszonyba a munkáltatójukkal? Lehet, hogy egyszer erről is érdemes lenne vitatkozni. Meg persze a „potyautasokról”, akik nem lépnek be egyetlen szakszervezetbe sem, viszont részesülnek mindabból, amit a szervezett munkások tagdíjából kivívnak nekik.

De visszatérve az eredeti kérdésre: az Mt. módosítása nem hoz átütő változást, mert továbbra is nem kis részben a vállalkozásokon múlik, mennyire nyitottak a szociális partnerek közötti párbeszédre. Igaz, a munkaerőhiány most legalább a melósok pozícióit erősíti, de attól még a kellemetlen szakszervezeti vezetőktől azért továbbra is meg lehet szabadulni.

Az Mt.-ben van még néhány apróbb módosítás, ezek közül a legérdekesebb, hogy a „munkavállalót csak olyan munkára lehet alkalmazni, amely testi alkatára, fejlettségére, egészségi állapotára tekintettel rá hátrányos következményekkel nem járhat. A munkáltató a munkavállaló egészségi állapotának változására tekintettel köteles a munkafeltételeket, a munkaidő-beosztást (…) megfelelően módosítani”.

Na, ezt fejtse meg valaki. Különösen a második fordulat érdekes, mert ez azt is jelentheti, hogy aki korábbi beosztására egészségügyi okokból alkalmatlanná vált, annak mindenképpen az aktuális testi állapotának megfelelő munkakört kell felajánlani. Erre a cégek jelentős része valószínűleg nem lesz hajlandó, de talán nem is lesz képes. A jogalkotó meg adós maradt a további részletszabályokkal.

A bejegyzés trackback címe:

https://veledvagyunk.blog.hu/api/trackback/id/tr8213517003

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.