Tényleg túl sok az állami alkalmazott?

2018. január 02. - Magyar Szakszervezet

kordaslaszlo.jpgSok vagy kevés az állami alkalmazott? Ezt nemigen lehet megmondani, de az biztos, hogy a mostani kormány egyre kevesebbet költ az egészségügyre és az oktatásra. Demján Sándor VOSZ-elnök szerint túl sokat, a szervezet főtitkára meg azt sugallja, hogy a magyar közszféra munkavállalóinak a képességeivel lehet baj, azért van szükség több emberre a hivatalokban.

Évek óta folyik a polémia arról, hogy túl sok-e az állami (önkormányzati) alkalmazott. Vagyis arról: jó-e az, ha nagyjából minden ötödik ember az államnak dolgozik, tehát a költségvetésből finanszírozzák a foglalkoztatását. Másutt ez az arány lényegesen alacsonyabb, például Lengyelországban a tíz százalékot sem éri el. Minderről most a Népszava is közölt egy összeállítást.

Nem túl régen Demján Sándor, a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetségének (VOSZ) elnöke nyitotta meg ismét ezt a vitát. Szerinte 350 ezer felesleges állami alkalmazott van Magyarországon. Utalt arra, hogy míg Németországban az összes alkalmazott kilenc százaléka dolgozik a közszférában, addig Magyarországon ez 19 százalék.

Demján azt hangoztatta: nálunk túl sok egyetemi tanár és pedagógus van, s Magyarország nem tud fejlődni, amíg nem történik jelentős leépítés a közszférában. Szerinte a kormánynak döntenie kell az elbocsátásokról, különben lemaradunk. A nagyvállalkozó különben úgy gondolja: a közszféra felesleges munkaerejét a versenyszféra felszívhatja.

Ezen igencsak felháborodott az Értelmiségi Szakszervezeti Tömörülés (ÉSZT), mert Demján „az összes magyar közszolgálatban dolgozót megsértette” azzal, hogy ők „csak koloncok a társadalom nyakán”. Emiatt bocsánatkérést követeltek.

Azután beszállt a Szakszervezetek Együttműködési Fóruma is (SZEF), amely nyílt vitára hívta ki Demjánt. Azt pedig maguk is kifejezetten sérelmezik, hogy Dávid Ferenc VOSZ-főtitkár szerint elképzelhető: a magyar közszféra munkavállalónak tehetsége, tudása és teljesítmény messze elmaradhat a szlovák, osztrák és lengyel kollegáikétól, ha ott jóval kevesebben el tudják látni az állami feladatokat.

 

A költségvetési szerv az államháztartás sajátos jogi személyiségtípusa. A költségvetési szerv jogszabályban vagy alapító okiratban meghatározott közfeladat ellátására létrejött jogi személy, amelynek tevékenysége alap- vagy vállalkozási tevékenység lehet.

Mellesleg csaknem két éve Csepreghy Nándor miniszterelnökségi államtitkár az ATV Start című műsorában mondta, hogy „tízmillió ember él Magyarországon, ebből négymillió aktív, a négymillióból egymillió dolgozik az állami szférában (…). Ez a foglalkoztatási szerkezet nem tartható fönn”, ezért akár hatszázezer fővel is csökkenteni lehetne a létszámot.

Nem sokkal később a Miniszterelnökséget vezető Lázár János is megerősítette: elkerülhetetlen közszféra leépítése. A Figyelőnek pedig egy miniszterelnökségi forrás pedig arról beszélt hogy valóban harminc százalékos leépítés várható a közigazgatásban, 2018-ig 150 ezer embert irányítanának át a versenyszektorba. Lázár azt is elmondta, hogy bürokráciacsökkentés jegyében a kormány több mint hetven állami, országos háttérintézmény, költségvetési szerv átszervezését, illetve megszüntetését tervezi – közölte a miniszter 2016 januárjában a szokásos kormányinfón.

De arról, hogy tulajdonképpen mi mennyi, alig esik szó. Meglehetősen tágan értelmezik ugyanis a közszférát, s van, aki hajlamos beleérteni még az állami, illetve önkormányzati cégek alkalmazottait is. Ebben benne lehet többek között a Magyar Posta több mint harmincezer, a MÁV Zrt. majdnem 19 ezer vagy a BKV 11 ezer körüli dolgozója is. Ha pedig még a közmunkásokat is hozzászámítjuk, akkor biztosan igaz a Csepreghy-féle egymilliós szám. Sőt, annál még sokkal több is kijöhetne, amennyiben valamennyi önkormányzati tulajdonban levő cég embereit is hozzáadjuk.

Ennek így valószínűleg nincs értelme. Próbálkozzunk inkább más adatsorokkal. A KSH szerint a költségvetési intézményekben idén nyáron 845 ezer embert foglalkoztattak (volt ez 2015-ban 868 ezer is). Közülük 43 ezren kormánytisztviselők, 33 ezren köztisztviselők, vagyis ennyien végeznek érdemi hatósági, igazgatási tevékenységet a kormány különböző szervezeteinél, illetve az önkormányzati hivatalokban. Ez azért nem tűnik olyan nagyon soknak.

Hogy akkor miből jön ki a 845 ezer? Az oktatás területén valóban dolgozik 238 ezer ember, közülük 196 ezren szellemi foglalkozásuk, tehát zömében vélelmezhetően pedagógusok. Van további 290 ezer közalkalmazott – orvosok ápolók, szociális munkások – az egészségügyi intézményekben, valamint a szociális ellátások terén. Ők együttesen nagyjából 530 ezren vannak.

Azután a KSH statisztikája szerint van még egy nagy csoport: a közigazgatás, a védelem, a kötelező társadalombiztosítás terén foglalkoztatottak köre. Ez valóban igen népes, 278 ezer fős társaság. Ebbe számítják bele a 76 ezer kormánytisztviselőt és köztisztviselőt, de a katonákat, a rendőröket, a börtönőröket és a katasztrófavédőket – csak az egyenruhások vannak vagy nyolcvan-kilencvenezren –, meg az alaptevékenységük ellátásához szükséges összes embert is, a bérszámfejtőtől a karbantartóig.

Tessék már megmondani valakinek, hogy hol lehet ebben a rendszerben a felesleges 350 ezer munkavállaló? Vagy más megközelítésben a hatszázezer? Vajon mit kell becsukni? A kórházakat, az iskolákat, az okmányirodákat vagy a börtönöket? Vagy inkább véget kellene vetni az ostoba számháborúnak?

Nem tudni ugyanis, hogy mi számít az államháztartásból finanszírozott tevékenységnek mondjuk Japánban, ahol az öt százalékot is alig haladja meg a közpénzből fizetett foglalkoztatottak aránya. Lehet, hogy ott nincs 173 ezer közmunkás. Meg az is lehet, hogy az egészségügyi ellátás arrafelé nagyrészt üzleti – biztosítási – alapon nyugszik. Az efféle összehasonlítás tehát igencsak sántít.

Inkább azon kellene mindenkinek törnie a fejét, miért van az, hogy az oktatásra szánt kiadások 2003 óta miért csökkentek 2015-re a GDP 5,69 százalékáról 4,35 százalékára. Ez a kérdés feltehető az egészségügy kapcsán is: a ráfordítás a nemzeti jövedelem 8,1 százaléka helyett ugyanezen időszak alatt annak 7,2 százalékra esett vissza, a létszám pedig csaknem tíz százalékkal csökkent. Tényleg kell még ennél is nagyobb leépítés?

Kordás László

Magyar Szakszervezeti Szövetség

elnök

A bejegyzés trackback címe:

https://veledvagyunk.blog.hu/api/trackback/id/tr1413544359

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.