Mennyit ér egy munkabalesetben elvesztett végtag?

2018. május 27. - Magyar Szakszervezet

munkabaleset1.jpgHa valaki egy munkahelyi baleset következtében elveszíti a karját vagy a lábát, mindössze pár millió forintot kap kárpótlásul. Ha egyáltalán kap, mert ezért is éveket kell küzdeni az ATV Heti Naplójának riportja szerint. Ennél azonban szerencsére árnyaltabb a helyzet. Egyébként tavaly 23-an szenvedtek súlyos csonkulásos sérülést, míg munkavégzés közben 79-en hunytak el.

Egy életet pénzben meghatározni nyilvánvalóan lehetetlen, ahogyan arra is nehéz válaszolni, hogy mennyit ér egy-egy végtag. Azonban bármennyire is szörnyen hangzik, egy munkahelyi baleset után a bíróságok kötelessége megállapítani, hogy mennyi kártérítésben részesülnek az elszenvedők. És a még szörnyűbb az, hogy ma Magyarországon mindössze pár millió forintot ítélnek meg egy olyan embernek, aki örök életére munkaképtelenné vált – hangzott el az ATV riportjában.

Példaként említették Richárdot, akinek a karját egy meghibásodott tésztadagasztó gép szakította le. A bíróság első fokon mindössze hárommillió forintot ítélt meg neki kártérítésként, ami a mai átlagfizetéssel számolva maximum egy évig elegendő jövedelem. Csakhogy itt felmerülnek olyan költségek is, mint az ápolási díj, pszichológus, ügyvédi díj, és még hosszan lehetne sorolni.

A műsorban két asszony meg is szólalt. Egy munkahelyi baleset következtében Bea a jobb, Dulai Ferencné pedig a bal karját veszítette el. Egyikük sem kapott még egy fillér kártérítést sem, utóbbi havi nem egészen 27 ezer forintot kap, mert nem volt bejelentve a munkahelyén. 

Lichy József ügyvéd szerint jelenleg a bíróságok inkább igyekeznek lefelé szorítani a kártérítési összegeket. Egy munkahelyi baleset következtében megsérült ember majdnem minden esetben kap kártérítést, csakhogy ezek az összegek általában olyan alacsonyak, hogy szinte borítékolható az, hogy a károsult soha többé nem fog olyan színvonalon élni, mint azelőtt, amellett persze, hogy már fizikailag sem lesz soha abban az állapotban, amilyenben a baleset előtt.

Érdemes elgondolkozni azon – vetették fel a riportban –, hogy itt Magyarországon miért fizetnek ilyen borzasztóan keveset a bíróságok. Amerikában pár évvel ezelőtt egy magyar nő, aki akkor már tíz éve élt az Egyesült Államokban, közúti balesetet szenvedett, de szerencsére megúszta súlyosabb sérülések nélkül. Annak ellenére, hogy nem szenvedett maradandó egészségkárosodást, az ottani bíróság csaknem háromszázmillió forintnak megfelelő összeget ítélt meg a 61 éves asszonynak.

A műsorban elhangzottakhoz képest azért a munkabalesetek ügye ennél összetettebb kérdés. A munka törvénykönyve szerint ugyanis a „munkáltató köteles megtéríteni a munkavállalónak a munkaviszonnyal összefüggésben okozott kárt”. Ez alól pedig csak akkor mentesül, ha „a kárt kizárólag a károsult elháríthatatlan magatartása okozta”. Amennyiben a felelősség megoszlik, mert a balesethez a dolgozó magatartása is hozzájárult, adott esetben bírói mérlegelés kérdése lehet, hogy mekkora kártérítés járhat.

Egy elveszett végtagot persze senki nem adhat vissza, de ami biztos: a baleset miatt kieső jövedelmet – aminél alapvetően a dolgozó bérét és egyéb juttatásait kell figyelembe venni – a munkaadónak általában meg kell térítenie, s ha valaki teljesen munkaképtelenné vált, annak az élete végéig jár ez a pénz. A társadalombiztosítási szolgáltatások összegét ebből le kell vonni, viszont a sérülés miatt keletkezett többletkiadások – ilyen lehet egyebek mellett az ápolási vagy gyógyszerköltség – ugyancsak a foglalkoztatót terhelik.

Szóval – legalábbis anyagilag – senki nem kerülhet rosszabb helyzetbe, mint amilyen jövedelmi viszonyok között a balesete előtt élt. A munka törvénykönyve azonban azt is előírja, hogy a kártérítés összegéből lejöhet az a pénz is, amit a balesetet szenvedett ember az adott helyzetében elvárhatóan megkereshetne.

De egy fizikai dolgozó – akár legyen szakmunkás – fél kézzel semmit nem fog keresni, mert nem alkalmazzák sehol. Amúgy az alkar elvesztése a hatályos szabályozás szerint 54 százalékos egészségromlást jelent, s az ilyen ember tartós foglalkoztatási rehabilitációt igényel. Ilyen címen 39 ezer és 49 ezer forint közötti rehabilitációs ellátásra tarthat igényt. Aki az öregségi nyugdíjkorhatárt öt éven belül tölti be, annak esetében viszont méltányossági jogkörben engedélyezhető kivételes rokkantsági ellátás keretében nem egészen 29 ezer forint. Ez tényleg méltányos… Szóval a lényeg az, hogy munkabaleset esetén az érintett jószerivel csak a munkaadójára számíthat, mert neki kell helytállnia a dolgozót ért minden kárért.

Akkor most nézzük a statisztikát: tavaly 23 munkavállaló szenvedett el súlyos csonkulásos sérüléssel járó munkabalesetet. Az esetek csaknem felében viszont legfeljebb kilenc főt foglalkoztató mikrovállalkozásokról volt szó, ezek pedig valószínűleg képtelenek egyszerre nagyobb összeget letenni az asztalra, illetve a sérült haláláig tartó életjáradékot fizetni. Főleg ha addig meg is szűnnek.

Számoljunk: ha valaki keresett egy cégnél csak havi nettó százezret, a vállalkozásnak ki kellene fizetnie a balesetben sérült ember jövedelemkiesését, s amennyiben levonjuk a szociális juttatásokat, akkor is vagy havi hatvan-hetvenezret kellene juttatni az érintettnek. Az élete végéig. Ehhez még hozzájöhetnek a gyógyszerköltségek, a gyógyászati segédeszközökkel kapcsolatos kiadások, s az érintett állapota miatt keletkezett egyéb többletköltségek.

A vállalkozás talán inkább bezár, s átalakul, mert a büdzséjébe nem fér bele az évi egy-kétmilliós plusztétel. De könnyen lehet, hogy ennél is nagyobb összeg lehet a per tárgya, hiszen a sérült embernek lehetett más keresőfoglalkozása, amit szintén elbukott. Ráadásul a perbe beléphetnek a hozzátartozók is, például az eltartásra szoruló gyermekek.

Különben hasonló a helyzet a munkabalesetek halálos áldozatai esetében. Tavaly 79-en hunytak el, s 34-en mikrovállalkozások alkalmazottjaként. Ezzel kapcsolatban ismét felvetődik, hogy az eltartásra szoruló hozzátartozókat – mondjuk az állapotos feleséget, kiskorú gyermekeket – kártalanítja-e bárki. Félő, hogy ők is futhatnak a pénzük után. Megoldást legfeljebb az jelentene, hogy a munkáltatókat felelősségbiztosítás megkötésére kötelezzék. Erre egyes vállalkozásoknál van példa, de nem jellemző.

Mindehhez képest az ATV műsorában felvetett kérdés nem is tűnik annyira fontosnak. Ott ugyanis csak arról volt szó, hány milliót ér egy elveszett végtag, de a munkajogi vonatkozások nem merültek fel. Tehát kizárólag a nem vagyoni kárról, vagyis a sérelemdíjról beszéltek, de valóban felháborító, ha egy bíróság ilyen címen hárommilliót ítél meg egy emberi sors végérvényes tönkretétele miatt.

Szégyelljék magukat, mert egy jogtalan fogva tartás esetén is lehet ennél sokkal több pénzt kapni. Akár százmilliót, ami máig egészen példátlan. Pedig ez lenne a normális: hét év törvénysértő elzárásért járjon a százmillió, de talán egy elvesztett végtag is megérne ennyit.

A munkabalesetek száma amúgy 2013 óta folyamatosan emelkedik, s több mint harmadával nőtt, így tavaly már a 23 és fél ezerhez közelített. Ha meg valaki azt állítaná, hogy közben a foglalkoztatási ráta is emelkedett, annak üzenjük: igen, 12 százalékkal.

A Magyar Szakszervezeti Szövetség jogsegélyszolgálata efféle ügyekben is áll tagjaink rendelkezésére.

(Fotó: boon.hu)

A bejegyzés trackback címe:

https://veledvagyunk.blog.hu/api/trackback/id/tr5114007060

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Éhesló 2018.05.29. 16:05:52

Konkrétan az ember belenyúlt a működő dagasztógépbe.
Ennyi erővel baltával is levághatta a volna a saját karját, az se lett volna nagyobb baromság.
Miért kellene ezért bárkinek kártérítést fizetnie neki?
Ő kellene kártérítést fizessen a munkaadójának, mert ilyen hülye volt és amiért ilyen rossz hírét kelti a foglalkoztatójának.