Veled vagyunk

A fiatalok jelentős része nem tudja, van-e még egyáltalán szakszervezet

2018. augusztus 27. - Magyar Szakszervezet

u_jegyenlo_se_g.jpgEgy fiatal munkavállaló vagy még tanuló a szakszervezetekről szóló kérdésre leggyakrabban azzal válaszolt: „miért, van még ilyen?” Pedig a dolgozók csaknem tíz százaléka szakszervezeti tag, de a 35 év alatti korosztályt egyre nehezebben érik el az érdekvédelmi szervezetek.

A Szakszervezeti Ifjúsági Szövetség (SZISZ) és a Policy Agenda egy nem reprezentatív kérdőíves kutatás keretében mérte fel a 35 év alattiak − dolgozók és tanulók − munka világával kapcsolatos tájékozottságát. Ebből kiderült, hogy a válaszadók több mint fele, pontosan 58 százaléka úgy véli, jól ismeri az őt megillető munkavállalói jogokat.

A legnagyobb problémának egyébként nem a jogszabályi környezetet tartják, hanem az alacsony béreket, ami a válaszok 78 százalékában szerepel. A fiatalok számára az is gondot jelent, hogy a megkérdezettek szerint a munkahelyeken nem a tudás és a szorgalom számít az előrelépésben, hanem a kapcsolati rendszer. Ezt 49 százalékuk gondolja így, ami a második legtöbb említést jelenti.

Szakszervezeti szempontból ez egy izgalmas kérdés és érdemes azon elgondolkozni, vajon az érdekképviseletek hogyan tudnak segíteni az igazságos előrejutásban és miként lehetne a közösség erejét arra felhasználni, hogy a kinevezések és előléptetések az elvégzett munka alapján történjenek, és az arra érdemesek legyenek elismerve.

Az világos, hogy az esélyegyenlőség megteremtése a szakszervezetek számára is prioritás. Ez pedig abból a szemszögből nézve is fontos lehet, hogy napjaink egyre erősödő problémája a társadalmi mobilitás alacsony szintje, hogy az egyén jövőjét döntően az befolyásolja, hova, milyen anyagi körülmények közé született. Az esélyegyenlőségre való igény az, ami itt a válaszokban megfogalmazódik, és ahol találkozni látszanak a fiatalok elvárásai és a szakszervezetek követelései.

A munkavállalói jogok hiányának kérdése viszont a legutolsó helyre került, ami úgy is értelmezhető, hogy a foglalkoztatás e területén többnyire rendben vannak a dolgok. Ez azért érdekes, mert a szakszervezetek gyakran a munkavállalói jogok hiányára, csorbítására hivatkozva kampányolnak a munkavállalókért. A kutatók szerint érdemes lenne ezt a kérdést célzottan és alaposan megvizsgálni, s felmérni a dolgozók munkajogi jártasságát, illetve véleményüket a magyar törvényi szabályozásról.

Ami az aktivitást, illetve érdekérvényesítést illeti, fontos kiemelni, hogy a kérdőívet kitöltők több mint több mint fele, 53 százaléka a bejelentett sztrájkot választaná jogai megvédése érdekében, szemben az egyéni megoldásokkal, illetve az „enyhébb” (tiltakozó levél megírása), illetve a „keményebb” (nem bejelentett, azaz vadsztrájk) közül. Ez azt jelenti, hogy a többség jobban hisz a közösség erejében, mint az egyéni érdekérvényesítésben.

A magyarországi helyzetet ismerve ez sokkal jobb arány, mint amit a gyakorlat mutat. Ugyanakkor a kérdőíves felmérés módszertana alapján a kitöltők vélhetően az átlagosnál közelebb állnak, de legalábbis szimpatizálnak a szakszervezetekkel, hiszen a felmérést részben szakszervezeti rendezvényeken végezték, részben internetes felületeken volt lehetőség a válaszadásra, s erről a legtöbben a különböző szakszervezetek Facebook-oldalain és hírlevelekből értesültek.

Így a vizsgált nem tekinthető reprezentatívnak. Az viszont ebből is kiderült, hogy a fiatal munkavállalók közügyekre való nyitottsága, illetve általában a társadalomi vagy politikai kérdések iránti érdeklődése alapvetően alacsony szinten van. Ez egy olyan kiindulópont, amellyel minden társadalmi szervezetnek szembe kell néznie és meg kell küzdenie vele.

Érdekes információ volt az is, hogy szakiskolásokkal folytatott fókuszcsoportos – többek között a szakszervezetekről is szóló – beszélgetések eredményei alapján a fiatalok számára az olyan szavak, mint a szakszervezet, illetve önmagában a szervezet inkább negatív érzelmeket kelt. Azt lehet tudni, hogy ez a vélemény nem kifejezetten a szakszervezetekre vonatkozik, hiszen azokról a legtöbben nem tudtak sokat.

Inkább arról van szó, hogy általában bizalmatlanok szinte minden intézménnyel szemben, a szakszervezet szóról emellett valami régimódi, „avítt” dologra asszociálhatnak. A jelenség egyik legfőbb oka, hogy az iskolában egyáltalán nem tanulnak vagy hallanak a szakszervezetekről, s nem találkoznak fiatal tisztségviselőkkel. Ennek azért is van nagy jelentősége, mert ha valaki még fiatal korában nem találkozik a szakszervezettel, például az iskolában vagy az első munkahelyén – ami a szakszervezeti jelenlétet bemutató statisztikák alapján valószínű –, akkor később, 40-50 évesen már teljesen másképp fognak tekinteni az érdekképviseletekre, és szinte kizárt, hogy később taggá váljanak.

Továbbgondolásra érdemes kérdés az is, hogyan lehet a szakszervezeteket még jobban láttatni ott, ahol már jelen vannak. Elhangzott ugyanis, hogy ahol van szakszervezeti iroda a munkahelyen – a konkrét említett esetben egy egyetemen –, ott is előfordul, hogy a tevékenységük szinte láthatatlan. Pedig aktív jelenléttel, kitelepülésekkel, rendezvényeken történő megjelenésekkel a mozgalom megismertetéséért sokat tehetnének.

A példa azért is érdekes, mert a szakszervezetek számára ma az egyetemisták, a későbbi „fehérgalléros” munkavállalók, különösen a magánszektorban dolgozók jelenleg fekete foltot jelentenek. Ez egy kiaknázatlan terület, mert a szervezettség alacsonyabb az országos átlagnál, miközben ezen munkavállalók csoportja értékes célcsoport lehetne.

Egyébként jelenleg is számos olyan lehetőség áll rendelkezésre – hívják fel a figyelmet a kutatást végző szakemberek –, amely nem igényelne se komoly tervezést, se erőforrásokat, mégis hatékonyabbá tenné a munkavállalók megszólítását, a jelenlegi tagok megtartását. Így például fontos lenne kilépni a munkahelyekről, láttatni kellene a szakszervezetet a szűkebb közösségekben, vállalva akár olyan ügyek képviseletét is, amelyek nem kötődnek egyértelműen egy-egy munkahelyhez, de a helyiek számára fontosak.

Ilyen lenne például az erősebb felsőoktatási jelenlét, illetve rendezvényekre (például különböző expókra, diákok által szervezett vagy látogatott fesztiválokra, más eseményekre) való kitelepülés, amely sokat adna hozzá a szakszervezet láthatóságához, így munkájának, fontosságának megismeréséhez. Amellett tehát, hogy a szakszervezetek fő üzenete a munkavállalói jogok szélesítése, illetve a meglévő jogok érvényesítése és védelme – bár azt látták, hogy a kutatásban résztvevők elégedettek a jelenlegi helyzettel –, érdemes lenne elmozdulni a közösségi jelenlét felé, az élményalapú szakszervezeti tevékenység irányába.

A legtöbb cég az élményalapú szolgáltatásokat helyezi előtérbe, ezzel szemben a szakszervezeteknél továbbra is inkább az anyagi jellegű juttatások kapnak sokszor túlzottan nagy hangsúlyt, így a tagsággal járó kedvezményes vásárlási lehetőségek, a különböző segélyek, tehát a szolgáltató típusú szakszervezet erősítése a trend ma is – fogalmaznak a tanulmányban. Ezek fontosságát nem lehet eltagadni, de mozgalmat nem szabad és nem lehet erre építeni, hiszen aktív tagok azokból lesznek, akik a szakszervezet alapvető értékeivel, mint a szolidaritás, valamint céljaival, vagyis az érdekvédelemmel azonosulnak, s azt fenntartások nélkül képviselik.

Mindezeken túl, gyakran maguk a szakszervezeti tagok is elfelejtik, hogy a szakszervezet nem egy távoli, tőlük független intézmény, amire nincs ráhatásuk. A szakszervezet a tagság maga – hangsúlyozzák az elemzők –, és nagyon fontos tudatosítani: az olyan, amilyenné az emberek teszik.

Intézmények és szervezetek iránti bizalom

(0-tól 100-ig terjedő skálák átlaga)

 

Intézmények, szervezetek

Jó szándék, hitelesség

Kompetencia

Tűzoltóság, katasztrófavédelem

76

75

Posta

66

66

Állami általános iskolák

66

66

Közszolgálati televízió: M1, M2, Duna TV

64

64

Közszolgálati rádió: Kossuth Rádió, Petőfi Rádió

62

64

Honvédség

62

64

Kereskedelmi nagyáruházak: Auchan, Tesco

62

63

Kereskedelmi üzletek: CBA, Reál, COOP

62

63

Internetes hírportálok: Index, Origo

60

63

Rendőrség

59

58

Egyházak

58

60

Állami kórházak

58

57

Kereskedelmi televízió: RTL Klub

58

59

Vasút

58

58

Alkotmánybíróság

55

54

Bíróságok

55

54

Nemzeti Adó- és Vámhivatal

53

55

Ügyészség

53

54

Gazdasági kamarák

51

51

Magyar Nemzeti Bank

51

51

Szakszervezetek

50

49

Biztosiítók

48

48

Országgyűlési biztosok

48

47

Parlament

45

43

Bankok

42

44

Átlag

57

57

 

Forrás: Nemzeti Közszolgálati Egyetem Stratégiai Védelmi Kutatóközpont, 2014

(Fotó: ujegyenloseg.hu)

A bejegyzés trackback címe:

https://veledvagyunk.blog.hu/api/trackback/id/tr1514205361

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: A fiatal munkavállalóra vonatkozó munkajogi szabályok 2019.05.17. 16:49:10

A fiatal munkavállaló foglalkoztatására vonatkozó szabályok szigorúbbak, mint azoknál, akik nem minősülnek ilyen dolgozónak, és e munkajogi szabályokat a Munka Törvénykönyve (Mt.) tartalmazza. Ki minősül fiatal munkavállalónak? Fiatal munkavállalónak m…

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Girhes Joe 2018.08.28. 00:42:21

"a 35 év alatti korosztályt egyre nehezebben érik el az érdekvédelmi szervezetek"

Talán, mert ezek már évtizedek óta nem ÉRDEKVÉDELMI szervezetek (a vezetőség érdekeitől eltekintve)? Látott már valaki magyarországi szakszervezetet KOMOLY célt kitűzni és elérni nemhogy a rendszerváltás, nem 1945, hanem mondjuk úgy 1910 óta? Akkor minek a semmiért tagdíjat fizetni?

gtri 2018.08.28. 01:09:18

Az én tapasztalatom a szakszervezettel az alábbi volt:
A szakszervezet a cégünknél megegyezett a munkáltatóval (a válság idején, valamikor 2010-2011-ben), hogy a cafeteriát elveszik a jobban kereső dolgozóktól és a rosszabbul keresők között osztják szét.
Így védte a dolgozói érdekeket a szakszervezet. A dolgozók egy részének "feláldozásával". Értem én, hogy nehéz volt a helyzet, de az árulást nem díjazom. Így én is tudom pl. a mozgássérültek jogait védeni. Feláldozom mondjuk 15%-ukat: pl. csökkentsék a rájuk fordítoot pénzeket és a maradék 85% között osztom azt szét. Milyen gerinces "érdekvédelem" volna is ez. :)
Ezt tapasztaltam és emiatt meggyűlöltem a "szakszervezet" szót.

chrisred 2018.08.28. 05:52:19

@Girhes Joe: Igazából bármelyik dolgozói közösség alakíthat saját szakszervezetet, nincs semmilyen monopólium, tehát nem arról van szó, hogy csak a tagdíjat lehet fizetni. De valójában erre sincs igény, a mai munkavállalói szemlélet az, hogy a munkahelyi érdekeit egyénileg, sőt, egyenesen a többi munkavállalóval szemben szokás érvényesíteni. Ami egy ördögi kört indít be, minél kevesebb tagja van egy érdekvédelmi szervezetnek, annál kisebb a befolyása, könnyebben tud átlépni rajta a munkáltató. És ezért egyre népszerűtlenebb lesz, kisebb tagsággal, mert mindenki úgy gondolja, hogy úgyis egyedül van a munkáltatóval szemben, legalább a tagdíjat megspórolja.

ⲘⲁⲭѴⲁl ⲂⲓrⲥⲁⲘⲁⲛ ⲔöⲍÍró · http://bircahang.org 2018.08.28. 06:19:19

Mo-on a szakszervezet azt jelenti 1990 óta, hogy harc a magasabb bérért az ÁLLAMI szektorban. Sehol másutt.

metal · http://electric.blog.hu 2018.08.28. 07:49:51

A szakszervezetek jelen pillanatban semmi másra nem jók mo-n, mint a még megmaradt üdülőkben a csókos munkavállalóknak nyaralást biztosítani. Nem csoda, ha ehhez nem akarunk aszisztálni!

chrisred 2018.08.28. 08:00:32

@maxval balcán bircaman: Minden eredmény nélkül, tegyük hozzá. Ráadásul ez is csak arra az időszakra volt igaz, amikor az állami szervek próbálták a jogszerű működés látszatát kelteni. Amióta ez nem cél, a szakszervezeteket ugyanúgy félresöprik az állami szférában is, mint minden más közéleti szereplőt, amelyik nem közvelenül a hatalom céljait szolgálja.

DFK 2018.08.28. 08:29:08

A helyzet a következő.
A nagy arcvesztést 1996-ban szenvedték el a szakszervezetek, amikor a MSZP frakcióban levő szakszervezetisek simán megszavazták a megszorításokat. Kiderült, hogy a szakszerveztisek még mindig ugyanazok az elvtársak. És teljesen hiteltelenek.
Sőt, a legtöbb helyen még mindig a volt mszmp-sek a szakszervezeti vezetők.
Ugye egy darabig az volt, hogy csak nem balos kormányok idején szövegeltek a szakszervezetek. Mára már ez megvátozott, annyira jelentéktelenek lettek.
Fiatlabb koromban független munkavállalói jelöltként indultam az Üzemi Tanács választáson. Hú de be voltak tőlem csokizva a szakszervezetnél. Aztán az ÜT-ben is tartottak tőlem a szakszis tagok.
süti beállítások módosítása