Egy fiatal munkavállaló vagy még tanuló a szakszervezetekről szóló kérdésre leggyakrabban azzal válaszolt: „miért, van még ilyen?” Pedig a dolgozók csaknem tíz százaléka szakszervezeti tag, de a 35 év alatti korosztályt egyre nehezebben érik el az érdekvédelmi szervezetek.
A Szakszervezeti Ifjúsági Szövetség (SZISZ) és a Policy Agenda egy nem reprezentatív kérdőíves kutatás keretében mérte fel a 35 év alattiak − dolgozók és tanulók − munka világával kapcsolatos tájékozottságát. Ebből kiderült, hogy a válaszadók több mint fele, pontosan 58 százaléka úgy véli, jól ismeri az őt megillető munkavállalói jogokat.
A legnagyobb problémának egyébként nem a jogszabályi környezetet tartják, hanem az alacsony béreket, ami a válaszok 78 százalékában szerepel. A fiatalok számára az is gondot jelent, hogy a megkérdezettek szerint a munkahelyeken nem a tudás és a szorgalom számít az előrelépésben, hanem a kapcsolati rendszer. Ezt 49 százalékuk gondolja így, ami a második legtöbb említést jelenti.
Szakszervezeti szempontból ez egy izgalmas kérdés és érdemes azon elgondolkozni, vajon az érdekképviseletek hogyan tudnak segíteni az igazságos előrejutásban és miként lehetne a közösség erejét arra felhasználni, hogy a kinevezések és előléptetések az elvégzett munka alapján történjenek, és az arra érdemesek legyenek elismerve.
Az világos, hogy az esélyegyenlőség megteremtése a szakszervezetek számára is prioritás. Ez pedig abból a szemszögből nézve is fontos lehet, hogy napjaink egyre erősödő problémája a társadalmi mobilitás alacsony szintje, hogy az egyén jövőjét döntően az befolyásolja, hova, milyen anyagi körülmények közé született. Az esélyegyenlőségre való igény az, ami itt a válaszokban megfogalmazódik, és ahol találkozni látszanak a fiatalok elvárásai és a szakszervezetek követelései.
A munkavállalói jogok hiányának kérdése viszont a legutolsó helyre került, ami úgy is értelmezhető, hogy a foglalkoztatás e területén többnyire rendben vannak a dolgok. Ez azért érdekes, mert a szakszervezetek gyakran a munkavállalói jogok hiányára, csorbítására hivatkozva kampányolnak a munkavállalókért. A kutatók szerint érdemes lenne ezt a kérdést célzottan és alaposan megvizsgálni, s felmérni a dolgozók munkajogi jártasságát, illetve véleményüket a magyar törvényi szabályozásról.
Ami az aktivitást, illetve érdekérvényesítést illeti, fontos kiemelni, hogy a kérdőívet kitöltők több mint több mint fele, 53 százaléka a bejelentett sztrájkot választaná jogai megvédése érdekében, szemben az egyéni megoldásokkal, illetve az „enyhébb” (tiltakozó levél megírása), illetve a „keményebb” (nem bejelentett, azaz vadsztrájk) közül. Ez azt jelenti, hogy a többség jobban hisz a közösség erejében, mint az egyéni érdekérvényesítésben.
A magyarországi helyzetet ismerve ez sokkal jobb arány, mint amit a gyakorlat mutat. Ugyanakkor a kérdőíves felmérés módszertana alapján a kitöltők vélhetően az átlagosnál közelebb állnak, de legalábbis szimpatizálnak a szakszervezetekkel, hiszen a felmérést részben szakszervezeti rendezvényeken végezték, részben internetes felületeken volt lehetőség a válaszadásra, s erről a legtöbben a különböző szakszervezetek Facebook-oldalain és hírlevelekből értesültek.
Így a vizsgált nem tekinthető reprezentatívnak. Az viszont ebből is kiderült, hogy a fiatal munkavállalók közügyekre való nyitottsága, illetve általában a társadalomi vagy politikai kérdések iránti érdeklődése alapvetően alacsony szinten van. Ez egy olyan kiindulópont, amellyel minden társadalmi szervezetnek szembe kell néznie és meg kell küzdenie vele.
Érdekes információ volt az is, hogy szakiskolásokkal folytatott fókuszcsoportos – többek között a szakszervezetekről is szóló – beszélgetések eredményei alapján a fiatalok számára az olyan szavak, mint a szakszervezet, illetve önmagában a szervezet inkább negatív érzelmeket kelt. Azt lehet tudni, hogy ez a vélemény nem kifejezetten a szakszervezetekre vonatkozik, hiszen azokról a legtöbben nem tudtak sokat.
Inkább arról van szó, hogy általában bizalmatlanok szinte minden intézménnyel szemben, a szakszervezet szóról emellett valami régimódi, „avítt” dologra asszociálhatnak. A jelenség egyik legfőbb oka, hogy az iskolában egyáltalán nem tanulnak vagy hallanak a szakszervezetekről, s nem találkoznak fiatal tisztségviselőkkel. Ennek azért is van nagy jelentősége, mert ha valaki még fiatal korában nem találkozik a szakszervezettel, például az iskolában vagy az első munkahelyén – ami a szakszervezeti jelenlétet bemutató statisztikák alapján valószínű –, akkor később, 40-50 évesen már teljesen másképp fognak tekinteni az érdekképviseletekre, és szinte kizárt, hogy később taggá váljanak.
Továbbgondolásra érdemes kérdés az is, hogyan lehet a szakszervezeteket még jobban láttatni ott, ahol már jelen vannak. Elhangzott ugyanis, hogy ahol van szakszervezeti iroda a munkahelyen – a konkrét említett esetben egy egyetemen –, ott is előfordul, hogy a tevékenységük szinte láthatatlan. Pedig aktív jelenléttel, kitelepülésekkel, rendezvényeken történő megjelenésekkel a mozgalom megismertetéséért sokat tehetnének.
A példa azért is érdekes, mert a szakszervezetek számára ma az egyetemisták, a későbbi „fehérgalléros” munkavállalók, különösen a magánszektorban dolgozók jelenleg fekete foltot jelentenek. Ez egy kiaknázatlan terület, mert a szervezettség alacsonyabb az országos átlagnál, miközben ezen munkavállalók csoportja értékes célcsoport lehetne.
Egyébként jelenleg is számos olyan lehetőség áll rendelkezésre – hívják fel a figyelmet a kutatást végző szakemberek –, amely nem igényelne se komoly tervezést, se erőforrásokat, mégis hatékonyabbá tenné a munkavállalók megszólítását, a jelenlegi tagok megtartását. Így például fontos lenne kilépni a munkahelyekről, láttatni kellene a szakszervezetet a szűkebb közösségekben, vállalva akár olyan ügyek képviseletét is, amelyek nem kötődnek egyértelműen egy-egy munkahelyhez, de a helyiek számára fontosak.
Ilyen lenne például az erősebb felsőoktatási jelenlét, illetve rendezvényekre (például különböző expókra, diákok által szervezett vagy látogatott fesztiválokra, más eseményekre) való kitelepülés, amely sokat adna hozzá a szakszervezet láthatóságához, így munkájának, fontosságának megismeréséhez. Amellett tehát, hogy a szakszervezetek fő üzenete a munkavállalói jogok szélesítése, illetve a meglévő jogok érvényesítése és védelme – bár azt látták, hogy a kutatásban résztvevők elégedettek a jelenlegi helyzettel –, érdemes lenne elmozdulni a közösségi jelenlét felé, az élményalapú szakszervezeti tevékenység irányába.
A legtöbb cég az élményalapú szolgáltatásokat helyezi előtérbe, ezzel szemben a szakszervezeteknél továbbra is inkább az anyagi jellegű juttatások kapnak sokszor túlzottan nagy hangsúlyt, így a tagsággal járó kedvezményes vásárlási lehetőségek, a különböző segélyek, tehát a szolgáltató típusú szakszervezet erősítése a trend ma is – fogalmaznak a tanulmányban. Ezek fontosságát nem lehet eltagadni, de mozgalmat nem szabad és nem lehet erre építeni, hiszen aktív tagok azokból lesznek, akik a szakszervezet alapvető értékeivel, mint a szolidaritás, valamint céljaival, vagyis az érdekvédelemmel azonosulnak, s azt fenntartások nélkül képviselik.
Mindezeken túl, gyakran maguk a szakszervezeti tagok is elfelejtik, hogy a szakszervezet nem egy távoli, tőlük független intézmény, amire nincs ráhatásuk. A szakszervezet a tagság maga – hangsúlyozzák az elemzők –, és nagyon fontos tudatosítani: az olyan, amilyenné az emberek teszik.
Intézmények és szervezetek iránti bizalom
(0-tól 100-ig terjedő skálák átlaga)
Intézmények, szervezetek |
Jó szándék, hitelesség |
Kompetencia |
Tűzoltóság, katasztrófavédelem |
76 |
75 |
Posta |
66 |
66 |
Állami általános iskolák |
66 |
66 |
Közszolgálati televízió: M1, M2, Duna TV |
64 |
64 |
Közszolgálati rádió: Kossuth Rádió, Petőfi Rádió |
62 |
64 |
Honvédség |
62 |
64 |
Kereskedelmi nagyáruházak: Auchan, Tesco |
62 |
63 |
Kereskedelmi üzletek: CBA, Reál, COOP |
62 |
63 |
Internetes hírportálok: Index, Origo |
60 |
63 |
Rendőrség |
59 |
58 |
Egyházak |
58 |
60 |
Állami kórházak |
58 |
57 |
Kereskedelmi televízió: RTL Klub |
58 |
59 |
Vasút |
58 |
58 |
Alkotmánybíróság |
55 |
54 |
Bíróságok |
55 |
54 |
Nemzeti Adó- és Vámhivatal |
53 |
55 |
Ügyészség |
53 |
54 |
Gazdasági kamarák |
51 |
51 |
Magyar Nemzeti Bank |
51 |
51 |
Szakszervezetek |
50 |
49 |
Biztosiítók |
48 |
48 |
Országgyűlési biztosok |
48 |
47 |
Parlament |
45 |
43 |
Bankok |
42 |
44 |
Átlag |
57 |
57 |
Forrás: Nemzeti Közszolgálati Egyetem Stratégiai Védelmi Kutatóközpont, 2014
(Fotó: ujegyenloseg.hu)