A MASZSZ-nak is van gazdaságvédelmi akcióterve – de a szakszervezet figyel a munkavállalókra

2019. június 13. - Magyar Szakszervezet

munka_sfoto.jpgMindenáron biztosítani kell a tőke számára a profitot – ez a magyar kormány gazdaságvédelmi stratégiája. A magát családbarátnak valló kabinetet a dolgozó emberek nem érdeklik? A Magyar Szakszervezeti Szövetség álláspontja: a vállalkozók szempontjai mellett a munkavállalók érdekeire is figyelemmel kellene lenni.

Ami jó a tőkének, az jó a gazdaságnak is – legalábbis ezt üzeni a kormány 13+1 pontból álló „gazdaságvédelmi” akcióterve. Ez azt hivatott elősegíteni, hogy a hazai gazdaság növekedése tartósan az EU átlaga felett maradjon legalább két százalékponttal. Ami viszont jó a tőkének, könnyen lehet, hogy nem kedvező a gyakran rossz körülmények között, nem ritkán minimálbéren vagy szakmunkás bérminimumért foglalkoztatott, vég nélküli túlmunkára kötelezhető melósnak, akitől több adót vonnak el, mint az unió legtöbb államában. A minibálbér ugyanis adómentes is lehetne.

A pénzügyminiszter az Országgyűlésben az éves meghallgatásán emlékeztetett: a kormány 13 plusz 1 pontból álló gazdaságvédelmi akciótervének fő elemei az adózás egyszerűsítését, egyes adók kulcsának mérséklését, adók összevonását tartalmazzák, emellett csökken a szociális hozzájárulási adó (szocho), és a kisvállalati adó (kiva) mértéke. A tervek szerint öt százalékra csökken a szálláshely-szolgáltatások áfája is. 

Arról viszont mintha megfeledkeztek volna, hogy korábban egyszámjegyű szja-t ígértek az embereknek. De még ez talán a kisebbik baj; sokkal súlyosabb probléma, hogy a milliós jövedelemmel rendelkező munkavállalót ugyanaz a 15 százalékos szja terheli, mint a minimálbéreres kollegáját. Ez egyszerűen elképesztő, ami a társadalmi szolidaritás szempontjából is elfogadhatatlan. Gazdaságvédelmi akcióterv ennek a kérdésnek a megválaszolása nélkül elképzelhetetlen.

A Magyar Szakszervezeti Szövetség (MASZSZ) szerint évtizedek óta zajlik a vita arról, hogyan lehetne versenyképesebbé tenni a magyar gazdaságot. Ennek a megközelítésnek az alapja, hogy a gazdasági fejlődést, a profitot mindenáron biztosítani kell. Még akkor is, ha ezt a társadalom megszenvedi. A „gazdasági versenyképesség mindenáron” dogmának vannak olyan finomabb megfogalmazásai, mint a költségvetési egyensúly biztosítása, a bürokráciacsökkentés, a rugalmasítás, amelyek valójában azt jelentik, hogy sokan rosszul járnak.

A MASZSZ úgy látja, hogy a versenyképesség fontos kérdés, de csak úgy tud működni, ha ebben az összefüggésben a dolgozó is megjelenik. Sok tekintetben éppen erről az aspektusról feledkeznek meg. Azaz nem az embert nézik, hanem a tőke vélt vagy valós érdekét. A konföderáció olyan újraelosztási rendszert támogat, amely figyelembe veszi a jogos társadalmi igényeket, és nem maradékelven születik döntés arról, mennyi juthat az alkalmazottaknak. Szóval a tőkejövedelmek újraelosztásának elvein kellene változtatni, mert nem tekinthető normálisnak, hogy például egy német cég kétszer annyi hasznot húz egy magyar munkavállalóból, mint odahaza egy német munkásból.

Így folytatni kell a bérfelzárkóztatási politikát. A cél első lépésben az, hogy utolérjük a V4-ek országait, ezért a bérnövekedés ütemét tartani kell az elkövetkező években is, ugyanakkor nem lehet engedni abból, hogy a legkisebb jövedelműek ne maradjanak ki a rendszerből. Ezért a minimálbér, illetve a garantált bérminimum emelési ütemének el kell érnie az átlagbér növekedésének mértékét.

Javítani kell a magyar vidék megtartó képességét is. A falusi családi otthonteremtési kedvezmény nem oldja meg azokat a problémákat, amelyeket az alacsony bérek okoznak. Ezért meg kell fontolni, hogy a munkahelyvédelmi akcióterv jelentette kedvezményeket ne az amúgy is tőkeerős vállalkozások kapják, hanem azokon a településeken létrejövő vagy meglévő magyar kis- és közepes vállalkozások, amelyek képesek új munkahelyeket létrehozni.

A dolgozói társadalom kiszolgáltatottságának egyik mutatója, hogy a munkavállalóknak még a törvényes jogai sem érvényesülnek. Radikálisan növelni kell az állam ellenőrzési kapacitását annak érdekében, hogy több ember munkakörülményeit vizsgálhassák. Rövidtávon újra el kell érni, hogy a dolgozók nyolc százaléka esetében, ahogyan az a gazdasági válság évében is volt, ellenőrizzék a munkáltatókat.

A munkaerőhiány kezelésének egyik módja a hiányzó magyar dolgozói létszám külföldiekkel való pótlása. Az EU-n kívüli országokból érkező munkaerő bérleszorító és jogfosztó hatással bír. Ezért a tartós munkabéke érdekében szükséges, hogy csak kollektív szerződéssel rendelkező munkahelyeken lehessen engedélyt adnia a kormánynak harmadik országokból érkező munkavállalók foglalkoztatására. A kollektív szerződésnek kifejezetten ki kell terjednie erre a lehetőségre és az ezzel kapcsolatos szabályokra. 

A munkaidő és a túlóra átlaga a harmadik országokból származó munkaerő esetén sem haladhatja meg a magyar munkaerő által teljesített munkaidő és túlóra átlagát, s a harmadik országból származó munkavállalók bére nem lehet alacsonyabb, mint az azonos munkakörben dolgozó magyar munkások bére. Ennek a szabálynak kellene vonatkoznia a munkaerő-közvetítőkön keresztül foglalkoztatottakra is.

A munkaerőhiány másik kezelési módja – a külföldi munkavállalók beengedésén túl – a meglévő munkaerő hosszabb időtartamban történő foglalkoztatása. Ezt szolgálja a rabszolgatörvény is. Ugyanakkor már korábban is a munkaadói visszaélések egyik terepe volt a munkaidő-nyilvántartással való visszaélés. Ezért szükség van egy jól ellenőrizhető online nyilvántartási rendszerre. Ez a foglalkoztatást átláthatóvá tenné az állami hatóságok, s a munkavállalók számára. egyaránt

Béregyenlőtlenség van Magyarországon nők és férfiak között, s földrajzi értelemben egyaránt. Száz dolgozóból a legjobban kereső tíz embernek annyi a munkajövedelme, mint a legrosszabbul kereső 66-nak. Ezt az egyenlőtlenséget az alacsony hozzáadott értékű munkahelyek tömege okozza. Vagy az az egészségtelen gazdasági szerkezet, amelynek egyik kortünete, hogy 1,4 millió olyan gazdasági vállalkozás van, amely egy és négy fő között foglalkoztat embereket. Ez a sok esetben kényszervállalkozói réteg egyik napról a másikra él, s nem képes olyan üzleti modellt fenntartani, amely stabil működést, hosszú távú gondolkodást eredményez. 

A béregyenlőtlenség következménye a gazdasági struktúrának. Ez sajnos lassan változtatható meg. Ugyanakkor az adórendszeren keresztül lehetne enyhíteni ezen. Ezért van szükség többkulcsos adórendszerre, a családi adókedvezmény újragondolására, hogy ne a legjobban keresők járjanak a legjobban.

A bankok, a biztosítók – a kormánnyal karöltve – sokat tesznek azért is, hogy teljesen aláássák a bizalmat az állami nyugdíjrendszer jövőjét illetően. Minél több embert terelnek át KATA-s egyéni vállalkozói létbe, minél többször hangzik el, hogy a mai fiatalok ne számítsanak magas állami nyugdíjra, annál gyorsabban bomlik fel a nyugdíjrendszer mögötti társadalmi szolidaritás. Ha a mai dolgozói társadalom nem hisz abban, hogy neki is jár majd nyugdíj idős korában, akkor csökkenni fog a befizetés. 

Szükségesnek látjuk, hogy a politikai elit tegye egyértelművé, továbbra is erős állami nyugdíjrendszerben gondolkodik, amelyet nem akarnak felváltani az öngondoskodásra épülő önkéntes rendszerre. Ezzel együtt nem lehet hagyni, hogy időskorukban az emberek anyagi kiszolgáltatottságtól éljenek. Így a nyugdíjminimum összegének már rövidtávon el kellene érnie legalább a nyugdíjas létminimum mindenkori összegét.

(Fotó: index.hu)

 

A bejegyzés trackback címe:

https://veledvagyunk.blog.hu/api/trackback/id/tr1614892284

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.