Ne feledjük: a munkavégzés közben, a munkahelyen bekövetkező erőszak elviselése – bárki is lépjen fel mások emberi méltóságát sértő módon – nem „része” a munkavállaló fizetésének. Ezért nem is kell eltűrni azt.

Erőszak – elég sokszor találkozunk ezzel a szóval. Mostanában még gyakrabban szembesülünk a zaklatás fordulattal. De miről is beszélünk? Vajon egyformán gondolkodunk erről? Mindenki ugyanezt érti ezen? Esetleg csak túlzottan érzékeny az a nő, aki minden esetleg félreérthető gesztusra „nyafogással” reagál?

Aki másoknak sérülést, fájdalmat, szenvedést okoz, erőszakot követ el. Akkor is, ha az csak lelki gyötrelmet kelt, és az esetet inkább „csak” zaklatásnak minősítenénk. Ez sajnos a munkahelyeken is előfordul, s mérgezheti a munkahelyi légkört, tönkreteheti az emberi kapcsolatokat.

A zaklatás és erőszak megnyilvánulási formái igen különbözőek lehetnek, s vannak könnyebben és nehezebben azonosítható esetek. Ez potenciálisan minden munkahelyen előforduló jelenség – a foglalkoztatottak számától, a tevékenységtől függetlenül. Az adott környezet persze befolyásolhatja, hogy a munkavállalók milyen mértékben vannak kitéve a zaklatás és erőszak veszélyének.

Vannak olyan helyzetek, amikor ennek kockázata nagyobb. Gondoljunk például arra, amikor a nőknek ügyfelekkel, külső kapcsolatokkal, esetleg közlekedési dolgozóként utasokkal kell találkozniuk, amikor ki lehetnek téve különféle atrocitásoknak. De ha ez nem lenne elég, itt vagyunk mi egymásnak – munkatársak. 

Gyakorló érdekvédőként egyre többször kell szembesülnünk a zaklatás különféle formáival. Ki ne találkozott volna a beosztottjaival emelt hangon beszélő főnökkel, a szokásos, elfogadott normákat semmibe vevő kollégák széptevésével, félretérhető megjegyzéseivel, gesztusaival, mozdulataival? Feltűnik ez valakinek, netán felháborít bárkit? A legtöbbször nem, de az, akiknek el kell szenvedni ezt a helyzetet, nem maradhat egyedül. 

Az efféle jelenségek oka gyakran maga a munkahelyi vezető. Az ő feladata lenne ugyanis, hogy csírájában fojtson el minden megnyilvánulást, ami alkalmas lehet az adott közösség tagjai emberi méltóságának megsértésére. Más kérdés, ha a főnök maga is visszaél a hatalmával, s természetesnek veszi, hogy kiabálhat, hogy a munkatársaira rosszízű megjegyzéseket tehet, hogy önkényesen részesíthet kedvezményekben egyes embereket. Ez persze a teljesítmény romlásához, hosszabb távon meg akár egészségkárosodáshoz is vezethet.

A MAGYAR SZAKSZERVEZETI SZÖVETSÉG NŐTAGOZATA NEMET MOND AZ ERŐSZAK MINDEN FORMÁJÁRA!

Minden rendelkezésünkre álló eszközzel harcolunk azért, hogy az erőszak ne költözzön be a munkahelyekre. Ahhoz, hogy a zaklatás és az erőszak ne terjedjen tovább, először is fel kell ismernünk annak valamennyi formáját, s azt nem szabad eltűrniük a munkavállalóknak. Nem tehetünk úgy, mintha egyének túlérzékenységéről lenne szó, hanem le kell szögezni: bizonyos viselkedésformák, szavak és gesztusok egyszerűen megengedhetetlenek.

Ennek érdekében a szakszervezeteknek még sokat kell dolgozniuk, és szükség van a munkavállalók együttműködésére is. Dolga lenne ugyanakkor a törvényalkotónak – évek óta húzódik a nők elleni és a családon belüli erőszak megelőzéséről és felszámolásáról szóló isztambuli egyezmény ratifikálása –, de a „vak komondor országában” sajnos nem számíthatunk az állam óvó és segítő támogatására. 

A világ erre is ad megoldást kínál, de gondoljunk a mai magyar valóságra. A közéleti szereplők között van nőverő, a nőket, illetve a másként gondolkodó embereket lekicsinylő, semmibe vevő figura, és ezt még büszkén vállalják is. Ez a durva hangnem sajnos minta mások, így a munka világa számára is.

Mi szakszervezeti tagként és nőként is eltökélten küzdünk azért, hogy véget vessünk a munkahelyi erőszak – zaklatás – minden formájának. Határozott célunk, hogy kerüljön napvilágra valamennyi gyalázatos tett, s a vétkesek nyerjék el méltó büntetésüket. Ehhez megvan bennünk az elszántság, s mindent megteszünk annak érdekében, hogy normális munkahelyi környezetben dolgozhassunk ebben az önmagából kifordult világban.

Hercegh Mária

A Magyar Szakszervezeti Szövetség Nőtagozatának

vezetője