Az érdekegyeztetés lényegi eleme a kormányzat döntés-előkészítési folyamatában való részvétel, s ennek rendjét a jogalkotási törvény szabályozza is, például valamennyi törvény- és rendelettervezetet a kabinet honlapján nyilvánosságra kellene hozni – elvileg. A Magyar Szakszervezeti Szövetség azt reméli, a választáson induló pártok komolyan veszik, hogy a hatalomra kerülésük esetén – a Fidesszel szemben – készek lesznek az érdemi párbeszédre.
A jelenlegi kormány politikájának meghatározó eleme a nem kormányzati tényezők, így a szakszervezetek kiszorítása a döntési, pontosabban a döntés-előkészítési folyamatból. A modern világ azonban szabályokra épül, ezért a szabályozásban való részvétel egzisztenciális kérdéssé is válik. Aki nem képes befolyásolni a rá vonatkozó szabályokat, kiszolgáltatott helyzetbe kerülhet – szögezi le a Magyar Szakszervezeti Szövetség (MASZSZ) a Fehér könyvében, amelyben összegezte, mit is vár az érdekképviselet a következő kormánytól.
Az érdekegyeztetés lényege a kormányzat döntés-előkészítési folyamatában való részvétel, s ennek rendjét a jogalkotási törvény szabályozza is, például valamennyi törvény- és rendelettervezetet a kormány honlapján nyilvánosságra kellene hozni – elvileg. Csakhogy az abban foglaltakat gyakran nem tartják be, illetve nem megfelelő módon alkalmazzák. Például a jogszabálytervezetek kötelező társadalmi egyeztetését illetően általános gyakorlat, hogy az erre szánt „megfelelő idő” sokszor mindössze 3-5 nap – esetenként a hétvégét is beleértve.
Arra, hogy egy-egy testület érdemi álláspontot alakítson ki, így gyakorlatilag nincs lehetőség. A beérkezett véleményekről – a törvény előírása ellenére – az összefoglalót nem készítik el, a kormány honlapján ilyen csak elvétve olvasható. Ennél már csak az a rosszabb, ha az érdekeltek a parlament web-oldaláról értesülnek róla, hogy az alapvető érdekeiket érintő törvény készül, s ez sem számít kivételesnek. Vagy inkább ez a mindennapos gyakorlat.
Alapvető változtatás kell ezért az érdekegyezetés, vagy ha úgy tetszik, a szociális párbeszéd intézményrendszerében. Ehhez azonban alapvető paradigmaváltásra van szükség. Bármennyire fontos az érdekegyeztetés intézményrendszere, egy érdekegyeztetési fórum hatékonyságát nem a résztvevő szervezetek jogosítványai, a szervezeti felépítés, hanem a szélesen értelmezett politikai kultúra, a partnerségi viszony tényleges megléte határozza meg.
Az érdemi érdekegyeztetés hatékonysága tehát elsősorban kulturális kérdés. Ha nincs érdeklődés a mások problémái iránt, ha nincs szándék a másik fél érdekeinek, törekvéseinek a figyelembevételére, ha nem válik elfogadottá, hogy a problémáinkat tartósan csak akkor tudjuk megoldani, ha mások problémáira is érzékenyek vagyunk, és ezért a konfliktusok megoldását a tárgyalásoktól várjuk, s nem a másik legyőzése, esetenként egzisztenciális megsemmisítése a cél, akkor az érdekegyeztető fórum üres formasággá válik.
Olyan értékeknek kellene elterjedniük, mint az együttműködési készség, az emberi jogok, az emberi méltóság tisztelete, az önkéntes szabálykövetés, az erőszakos, kirekesztő magatartásformák elvetése. A jelenlegi helyzetet magyarázza, hogy ezek az értékek, az ezeket kifejező magatartásformák nem váltak identitásunk meghatározó részévé. Ezek nélkül meg nincs is miről beszélni.
A MASZSZ álláspontja, hogy érdekegyeztető fórumot akkor kellene létrehozni, ha egy adott ügyhöz kapcsolódóan működik olyan érdekképviseleti szerv, civil vagy szakmai szervezet, amely a tevékenységi köre okán érdekelt, s tárgyalni kíván az előterjesztővel. Egyeztetésre például a munkaügyi kapcsolatok – így a bérek és a foglalkoztatás egyéb feltételei – ügyében lehet szükség. De azt ne a kormány mondja meg, hogy kivel akar tárgyalni, hanem objektív szempontok alapján dőljön el, mely szervezeteket tekint partnerének.
Ma az egész rendszer kissé zavaros, s a hatáskörök sem teljesen tisztázottak. Így nem igazán tudni, hogy mi a dolga a Versenyszféra és a Kormány Állandó Konzultációs Fórumának, s mi a Nemzeti Gazdasági és Társadalmi Tanácsnak. Szerencsésebb lenne visszatérni a korábbi gyakorlathoz: kellene egy olyan hagyományos tripartit fórum – nevezzük akár a Fidesz által megszüntetett Országos érdekegyeztető Tanácsnak – , amelynek tagjai a szakszervezetek, a munkáltatói érdekképviseletek és a kormány, s amely a felekre kötelező döntéseket hozhatna.
Ma ilyen nincs, s például a minimálbér ügyében a kormány egyoldalúan hozhat döntést. S ha az a munkavállalók számára kedvező, le is arathatja az összes babért. Most éppen ezt történt, miközben számos kérdésre – például arra, hogy mi történjék a korkedvezményes nyugdíjjal – nincs válasz.
