Március nyolcadika a nők iránti tisztelet és megbecsülés napja. Munkahelyeken, társadalmi szervezetekben, baráti társaságokban és családi körben egyaránt virággal köszöntjük a lányokat és asszonyokat. Bár ez az ünnep nagyrészt elveszítette harcos jellegét, az esetenként formális gesztusoknál mégis többről van szó, hiszen ebből az alkalomból felidézhetjük azt is, hogy a férfik és a nők közötti esélyegyenlőség máig nem valósult meg maradéktalanul.
New Yorkban 1857-ben mintegy negyvenezer textilipari munkásnő sztrájkolt az egyenlő bérért, a munkaidő csökkentéséért. De százhat esztendőnek kellett eltelnie ahhoz, hogy az Egyesült Államokban törvényt hozzanak a nemek azonos javadalmazásról – igaz, ez máig nem valósult meg.
Az adatokból egyértelműen kiderül, hogy a nők nálunk is szinte minden területen hátrányt szenvednek. Magyarországon a parlamenti képviselők aránya alig tíz százalékra tehető, az unión belül ezzel nálunk a legrosszabb a helyzet, miközben az emberek több mint fele azt gondolja, mindannyiunk érdeke lenne a nők nagyobb arányú politikai szerepvállalása. Egyébként az Európai Parlament tagjainak 37, míg a nemzeti parlamentek képviselőinek mindössze 23 százaléka nő, és még ezt is sikerült nálunk alulmúlni.
A gazdaságilag aktív nők alig több mint fele dolgozik Magyarországon, s ez a mutató 14 százalékkal marad el a férfiakétól. Ha pedig a vezetők körében vizsgálódunk, kiderül, hogy csupán nagyjából minden negyedik cégnél található legalább egy nő magasabb beosztásban, miközben a képzettségük gyakran meghaladja a férfi kollegáikét. A nők ráadásul a beosztottak esetében átlagosan 16 százalékkal keresnek kevesebbet, míg az vezető munkakörökben a különbség a férfiak javára ennek akár a kétszerese is lehet. Ebből pedig az is következik, hogy a nők induló nyugdíja hatodával kisebb.
Minderre nemigen lehet elfogadható magyarázatot találni, ha csak azt nem, hogy a nők sokkal nagyobb arányban veszik ki a részüket a gyermeknevelésből, illetve a háztartás vezetéséből – ezért persze semmilyen díjazást nem kapnak, ami a jövedelmekben mutatkozó különbségek egyik oka lehet. De ennek sem kellene így lennie, hiszen ha a családokban a férfi is kivenné a részét a közös terhekből, egyenlő esélyekkel indulhatnának a munkaerőpiaci versenyben.
Bár bizonyos változások tapasztalhatók, a jövedelemkülönbségek azonban fennmaradtak, s a nők különösen hátrányos helyzetben vannak, ha valamilyen vezetői posztra pályáznak. Mindezt az Európai Parlament is érzékeli, s a nőnapra időzítve évről évre foglalkozik ezzel a kérdéssel. Az idén a nők médiában és az infokommunikációs szektorban betöltött szerepére hívják fel a figyelmet, s erről a nemek közötti egyenlőségért felelős szakbizottság parlamentközi megbeszéléseket, újságíróknak pedig szemináriumot is szervez.
A Magyar Szakszervezeti Szövetség Fehér könyvében is hangsúlyosan megjelenik, hogy tenni kell a nőkkel szembeni hátrányos megkülönböztetés ellen. A konföderáció elvárja a politikusoktól, hogy akár a jogalkotás eszközeivel is határozottan lépjenek fel az efféle diszkriminációval szemben, s az állam legalább a saját intézményeinél és vállalatainál mutasson jó példát, és az azonos munkakört ellátó alkalmazottaknak biztosítsanak nemüktől függetlenül ugyanolyan javadalmazást.
Bizonyos vagyok benne, hogy a vállalkozások, a kisebb és nagyobb közösségek, a családok, a nők és férfiak egyaránt nyernek azzal, ha mihamarabb felszámolják a jövedelmi egyenlőtlenségeket. A munkaerőpiachoz való egyenlő hozzáférés a cégek versenyképességének szempontjából sem közömbös, de a politikai és társadalmi szervezetek, így a szakszervezeti mozgalom számára is fontos kérdés, hogy a lányaink és asszonyaink megkülönböztetés nélkül megkapják az őket megillető szerepet és elismerést.
A Magyar Szakszervezeti Szövetség a Fehér könyvében is kötelezettséget vállalt arra, hogy mindent megtesz a nemek közötti diszkrimináció felszámolása érdekében, hiszen az élet minden területén szükségünk van a nők tudására. A munka világában, a szakszervezeti mozgalomban – és persze a családokban is. A hátrányos megkülönböztetés megszüntetésének talán legfontosabb feltétele azonban, hogy ne hagyjuk őket magukra, s ne érjük be puszta gesztusokkal, s ne gondoljuk, hogy a március 8-án átnyújtott virággal letudtuk az összes kötelezettségünket.
Március a tavasz első hónapja, a megújulás, az újrakezdés ideje. A nőnap pedig a férfiak számára alkalom arra, hogy kifejezzék megbecsülésüket, elismerésüket és köszönetüket a nők felé. Én is ezt teszem a magam és férfitársaim nevében, köszönöm a nőknek, kollégáimnak, barátaimnak, harcostársaimnak a munkájukat, a segítségüket, az önzetlenségüket. De mindenkit arra kérek, ne tudjuk le ezzel, hanem a saját lehetőségeink szerint folyamatosan dolgozzunk azon, hogy lányaink és asszonyaink minden tekintetben egyenrangú társaink lehessenek.
Nagyon boldog nőnapot kívánok – az év minden napjára!
Budapest, 2018. március 7.
Kordás László elnök
Magyar Szakszervezeti Szövetség
(Fotó: 24.hu)
